A parton állva

A Keleti-főcsatornát mesterségesen hozták létre, nyílegyenesen szeli át a tájat. Eredetileg Horthy-csatorna volt, a kormányzó ugyanis nagyon pártolta a megépítését: birtokainak öntözése vált lehetővé általa. De ha kimegyek a partjára, egyáltalán nem a kormányzó érdekel.

Hanem a víz és a madarak. Viszonylag gazdag élővilága alakult ki az évtizedek során. Legutóbb a 2019-es év madarát, a kecses lábú, de azért kicsit komikus kinézetű és nevű gólyatöcsöt, hófehér kócsagot meg nádirigót és barkóscinegét láttunk. Cserregtek, ugráltak a nád szélben himbálózó vesszőin megállás nélkül. Másutt, egy tölgyes és egy kis csatorna mellett bíbiccel és búbospacsirtával futottunk össze, előbbi folyton felettünk körözve próbált elűzni általunk nem sejtett helyen lévő fészkétől. Hálás voltam ezért, mert ez az állandó körözés, le- és felszállás segített abban, hogy egyre jobb és jobb képet lőjek róla, mint egy vadász. Az én trófeám azonban nem az állat élettelen, kitömött teste, hanem egy képsorozat az eleven szépségéről. Mementó ez is, az is, csak az enyém úgy őrzi meg az emlékezet számára a létezőt, hogy létezni hagyja.